Arnold Schwarzenegger után szabadon: I'll be Back.
2 hónap kihagyás után újra itt egy friss post, egy friss kóstolás.
Amikor megérkezett Erik, kezében a széles hasú üveggel azonnal bekattant agyamban valami és ez az érzés csak tovább fokozódott miután kipattant a dugó az üvegből és megéreztem a meleg vaníliás vörösborillatot. Nem tudtam még semmit a borról, de Rózsa György kapcsoltam-os kojak-szirénáját meghazuttoló intenzitással villogott agyamban az Italy felirat.
Talán a hosszú szünet, talán a hideg téli nap az oka - nekem nagyon jól esett ez a bor. Kellemes, könnyed meleg borocska. Semmi "faxni" nincs benne csak tiszta selymes, könnyed vörösbor. Mélyvörös szín, meggyesen fanyar ízvilág igazi kis mediterrán hangulat receptre is adható ilyen hideg januári estéken.
|
Hosszabb szünet után rántottunk ismét fegyvert (dugóhúzót). Előkerült a csatabárd, fittyet hányok gyomorproblémáimnak, hiszen a blog mégiscsak fontosabb. Jobban örültem volna egy komolyabb újrakezdésnek, egy emlékezetesebb bornak... Sebaj! Ilyen bevezető után nem is várható óda, és nem is lesz. A tetszetős csomagolás (rendhagyó üvegforma), a csalogatóan gyümölcsös illat, a csillogóan olajos korona után a kóstolás csalódást okozott. Ízre is a gyümölcsösség jellemző, édeskés, melyet fanyarabb, füstösebb utóíz követ. A gond néhány perccel később kezdődik, amikor mindössze egy pohár után megindul az émelygően rossz érzés. Mintha egy utólag fűszerezett, adalékozott sangriát innánk. Megtörténhet, hogy ez is volt a cél, egy könnyed, gyümölcsös félszáraz bort készíteni, amely a hölgyek számára is iható, viszont egy borkedvelő többé nem teszi bevásárlókosarába. Ezekután mindenki döntse el, abba a csoportba tartozik-e, aki megpróbálkozik e tömegbor elfogyasztásával, vagy esetleg tovább böngészget blogunkban, egy férfiasabb, markánsabb bor után. |
